Tegyél azért, hogy boldogabb, sikeresebb és teljesebb életet élhess!
Ööö… na várjunk kicsit, erről azért bővebben is olvasnék...
Szeretnéd őszintén vállalni magad a párkapcsolatodban? Bátran és nyíltan megfogalmazni az érzéseidet?
Ha szeretnéd megtalálni önmagad, erősíteni az önbizalmad, kiteljesedni, bátrabbnak lenni, kipótolni a hiányzónak tűnő részeid, várunk!
Zádrovich Alíz Life és business coach, ujságíró
érdekel
Vágysz rá, hogy színesnek érezd az életed és a hétköznapjaid? Szeretnél érdekes, izgalmas ember lenni?
Miért?
ÉlményorientáltEQ- és személyiségfejlesztô kurzus
Ha szeptember 14-ig felteszed a kezed,akkor a tanfolyam 7500 Ft-os eredeti árából20%-ot elengedünk,így 6 000 Ft / alkalom áronelérhető lesz számodra egy csinosabb élet.Szóval még...
Mit?
Kinek?
"A vezetôi tulajdonságok együttesét vizsgálva nem az IQ, hanem a magas érzelmi intelligencia - az EQ - és a tapasztalat kombinációja vezet a legnagyobb mértékben sikerre." Egon Zehnder International
nap óra perc pillanat
Mikor?
UGORJUNK
Hogyan?
tovább az oldalra
Emlékkönyv
Szeretnéd könnyebben kezelni a stresszt és a konfliktusokat, bátrabban szembenézni a problémáiddal és az élet kihívásaival?
"Az Egyesült államok munkaerőpiacán EQ pontonként, éves szinten, átlagosan 1300 dollár elônyünk van, kevésbé képzett munkatársainkkal szemben." National Geographic
Igen? Akkor várunk szeretettel! Nem? Gondold meg, talán el kellene jönnöd hozzánk... Tegyél azért, hogy boldogabb, sikeresebb és teljesebb életet élhess! Olvasd el hogyan épül fel a kurzusunk, vagy olvass bele az emlékkönyvünkbe, hogy lásd, mit adtunk eddig a résztvevőinknek (c: Ha kedvet kaptál a közös munkához, várunk a következő csoport tagjai közé!
"Úgy formált, hogy észre sem vettem. A jelenetek, amiben szerepeltünk késôbbi állásinterjúkra vagy nehéz helyzetekre készítettek fel minket, persze nem tudatosan, de magabiztosságot adott a késôbbiekben." Hajnalka
nemt'om
Több van benned,mint gondolnád! Személyiségfejlesztés a színpadon––––––––––––––––––––––––––––––Zádrovich Aliz riportja a Nők Lapja Psziché 2016. Vii. évfolyam 5. számából Életünk minden pillanatában szerepet játszunk. Az egyik szituációban anyaként kell helytállnunk, a másikban feleségként, a harmadikban főnökként vagy beosztottként. Nem mindegy azonban, hogy ezeket a szerepeket álarcokként vesszük fel, vagy önmagunkat felvállalva éljük meg őket. Mindig is vonzott a színház, de arról elképzelésem sem volt, hogyan lehet a színpadi világot az önismerettel és a személyiségfejlesztéssel összekapcsolni. Nagyon izgatott a dolog, ezért kíváncsian vágtam bele a tizenkét héten át zajló Légy önmagad! személyiségfejlesztő kurzusba. Az első találkozón öt, hozzám hasonlóan megszeppent szempárral találkozik a tekintetem. Négy nőből és két férfiból áll a csoportunk. Várakozóan fürkésszük két csoportvezetőnket, Győrfi Zsoltot és Gáborják Fannit. Elmesélik, hogy egy színjátszó táborban találkoztak. Zsolt korábban színész volt, és több mint húsz évig nevelt kamaszokat drámapedagógiai módszerekkel. Egykor Fanni is a növendéke volt. „Néhány felnőtt is odacsöppent a táborba, és azt vettük észre, hogy nagyon hasonlóak a problémáik, mint a kamaszoknak – mondja Zsolt. – Ugyanazokat a mozgatórugókat, gátakat, láncokat fedeztük fel náluk is. Ez a tapasztalat vezetett arra, hogy felnőttek személyiségfejlesztésében is alkalmazzuk a drámapedagógiát.”  Tudsz bízni a másikban?  Rögtön a kurzus elején nagyon erős bizalomgyakorlatokkal kezdünk. A legnehezebb számomra az, amikor a kör közepén állva el kell engednem magam, és teljes testsúlyommal rábízni magam a többiekre, akik jobbra-balra löknek. Mivel látom, hogy mindenki megpróbálja, én is erőt veszek magamon, és sikerül legyőznöm a szorongásomat. Felszabadító érzés, amikor ki tudom mondani: megcsináltam! Az emberek összeverődött csoportjából akkor és ott csapat alakul belőlünk, amelynek tagjai azért vannak itt, hogy egymást  támogassák.  „Nem fogunk furán nézni vagy cinikusan beszólogatni, ha valamit sután csinálsz, hiszen itt nem nekünk, hanem magadnak kell megfelelned. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem ösztönzünk majd arra, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból. Olyan ez, mint a rutinpálya az autóvezetésnél: védve vagy, hogy bátrabban gyakorolhass: ott a vezetésre, itt pedig az életre” – fogalmaz Fanni.  Fókuszálni tanulunk  „Töltsd ki a teret!” – így szól az egyik leggyakoribb instrukció. Szabadon járkálunk a térben úgy, hogy mindvégig egyenletesen oszlunk el a teremben, nincsenek köztünk „lyukak”. Közben folyamatosan befelé figyelünk: ügyelünk a tartásunkra, és arra, hogyan gördül a talpunk a talajon.  Tapsra különböző utasításokat kapunk: például azt, hogy mozogjunk úgy, mintha vízben, szurokban vagy szélben lépdelnénk. Ez még erősebb koncentrációt igényel, hiszen át is kell élnünk ezeket a helyzeteket, mintha tényleg ott lennénk a vízben, a szurokban, a szellőben. A gyakorlatok hatására jobb lett a tartásom, könnyedebb a járásom, és magabiztosabban mozgok akár sok ember között is. Ami még ennél is fontosabb, megtanultam, hogyan vigyem bele magam száz százalékosan abba, amit éppen csinálok. Ha szurokban vagyok, nemcsak a lábam van a szurokban, hanem a kisujjam és a szempillám is. Minden porcikámmal és minden mozdulatommal benne vagyok a helyzetben. Ez sokat segít a munkámban is. Amikor interjút készítek valakivel, teljes lényemmel rá figyelek, amikor pedig írok, nemcsak szavakat teszek egymás után, hanem megtöltöm őket önmagammal, az érzéseimmel.  Ne csak nézzünk, érzékeljünk!  Sok olyan feladat van, amiben azt gyakorolhatjuk, hogyan terjeszthetjük ki az érzékelésünket. Amikor azt az instrukciót kapjuk, hogy figyeljünk meg egy tárgyat, a legtöbben csak alaposan szemügyre vesszük. Eszünkbe sem jut, hogy meg is tapinthatnánk, meg is szagolhatnánk, meg is hallgathatnánk, milyen hangot ad. Zsolt arra kér minket, hogy válasszunk ki magunknak egy parkettát, és figyeljük meg alaposan. Milyen a színe, a mintázata, a tapintása, a reccsenése. Hosszú percekig figyeljük a parkettadarabot, a következő találkozásunkkor mégis csak nagyon kevesen találják meg az általuk választott darabot. „Ennyire felületesen élünk?” – teszem fel magamnak a kérdést. A mindennapokban fele ennyi időt sem szánunk arra, hogy tényleg megismerjük a minket körülvevő tárgyakat, növényeket, állatokat, embereket. Nem merülünk el a szépségükben, nem feledkezünk beléjük egy pillanatra sem, és ha ezt feladatként kapjuk, akkor is nehezünkre esik az elmélyülés, mert annyira felgyorsult világban élünk. Pedig mennyivel sokfélébb, színesebb, szagosabb, érdekesebb a környezetünk, mint amennyit felfogunk belőle! Ma már néha azon kapom magam, hogy elmerülök a természet szépségeiben. Meghallom a madarak csivitelését, a békák brekegését, beleszagolva a levegőbe érzem a virágzó növények illatát, sétálás közben arra gondolok, hogy eddig mennyi csodáról lemaradtam.  Csapatként működünk  Amikor már önmagunkra elég jól tudunk figyelni, jöhet a következő lépcsőfok: az együttműködés. Számtalan olyan feladatot kapunk, ahol az egymásra hangolódást gyakorolhatjuk. Az egyik ilyen, amikor körben állunk, és elkezdünk számolni: 1, 2, 3… Felváltva mondjuk ki a számokat, de sosem tudjuk előre, ki következik. Meg kell éreznünk, mikor szólalhatunk meg, és mikor kell csendben maradnunk. Az a cél, hogy egyszerre mindig csak egy ember mondjon számot. Döbbenetes megtapasztalni, ha sikerül teljes mértékben egymásra figyelnünk, sokáig el tudunk számolni így. Együtt kell működnünk akkor is, amikor egy óriási, képzeletbeli kockát kell elmozdítanunk a helyéről. Három ember fogja az egyik oldalon, három a másikon. Már az is kihívás, hogy egy síkban legyen a tenyerünk, és ugyanazt a „kockát” fogjuk. Ahhoz, hogy még el is toljuk a nem létező tárgyat, a szemben lévőkkel is együtt kell működnünk, hiszen csak akkor tudjuk eltolni a kockát, ha ők engedik, azaz hátrahőkölnek.  Bár a csapatmunka sokszor keserves és izzasztó, felemelő érzés, ha tényleg sikerül megmozdítani azt a „kockát” anélkül, hogy megbeszélnénk, kinek mi a feladata.  „Közösségben létezni azt jelenti, hogy együtt tudsz lélegezni emberekkel – fűzi hozzá Fanni. – Vállalva önmagad, a döntéseid, a személyiséged, úgy vagy együtt velük, ahogy az nekik is jó. Ha azt kívánja meg a szituáció, akkor vezetsz, ha mást, akkor együttműködsz vagy beleolvadsz a tömegbe.”  Ereszd ki a hangod!  Nemcsak a színészeknek fontos, hogy szép, erőteljes, zengő hangjuk legyen. A mindennapi életben is hasznát vehetjük, ha megvan a hangunkban az a bizonyos erő. „Mondj ki egy »a« hangot úgy, hogy visszapattanjon a falról!”– kéri tőlünk Zsolt. Az erőtlen hangok még a szoba közepéig sem érnek el. Addig kell próbálkoznunk, amíg meg nem jelenik a hangunkban a kellő színezet. A szép artikulációt is sokat gyakoroljuk különböző nyelvtörőkkel. Ha ez a kettő megvan, akkor egész más a kiállásunk, és máshogy reagálnak ránk az emberek. Ezt még a kurzus alatt megtapasztaltam. Telefonon beszéltem egy üzletkötővel, akivel már egy ideje kapcsolatban vagyok. Eddig mindig azt éreztem, hogy lekezelően beszél velem. Most viszont, hogy mélyebb,  határozottabb lett a hangom, Ő is egészen másképp reagált rám. Komolyan vett, és leszállt a magas lóról.  Érezzük egymás energiáit  A kapu-gyakorlatban megtapasztalhatjuk: nincs szükség látnoki képességre ahhoz, hogy megérezzük, milyen energiákat bocsát ki a másik. Kört alkotunk, egy ember pedig kimegy a teremből. Amíg Ő kint van, megbeszéljük, melyik két ember között lesz a „kapu”. Miután a kinti ember bejött, beáll a kör közepére, és meg kell találnia a kiutat. Akik a kapu szerepét töltik be, minden erejükkel azon vannak, hogy hívják őt maguk felé, mindenki más pedig arra koncentrál, hogy eltaszítsa magától. Közben nem szabad mosolyogni, kacsintgatni, vagy bárhogy utalni arra, hogy ki milyen szerepet tölt be. Pusztán energiákkal vonzzuk, vagy épp taszítjuk a kör közepén állót. Vannak, akik nagyon gyorsan megérzik, hol a kapu. Én nem tartozom közéjük – legalábbis a gyakorlat elején. Az első alkalommal minden áron a tekintetekből akarok olvasni, de sokadik próbálkozásra sem találom ki, hol a kapu. Végül stratégiát váltok. Behunyom a szemem, és valami olyasmi történik velem, amire egy életen át emlékezni fogok. A testem szinte eldől az egyik irányba, annyira erősen vonzza valami arrafelé. És láss csodát, ott a kapu. Egy pillanat alatt értelmet nyer számomra az unásig ismételt Kishercegidézet: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ezt erősíti az a páros gyakorlat is, amikor szeretet- vagy gyűlöletenergiával közelítünk a másikhoz. Egyikünk háttal áll, a másik tisztes távolban tőle, és a többieknek kéztartással jelzi, hogy szeretettel vagy gyűlölettel fog közelíteni a társához. A háttal állónak nincs más dolga, mint megérezni, vajon milyen szándékkal közelednek hozzá. Hihetetlen, de működik: amikor szeretettel jönnek felém, kellemes melegség önti el a hátamat, amikor pedig gyűlölettel, kisebb szurkálásokat érzek a derekam táján.  Legyen benned töltés!  A kurzusunk egy színpadi gyakorlattal zárul. Megtanuljuk, hogy mit takar a töltés szó a színfalak mögött. Mielőtt fellépünk a világot jelentő deszkákra, elképzeljük, ahogy egy üres papírra fel van írva a nevünk, majd ezt letöröljük, és megtöltjük azzal a személyiséggel, akit alakítunk. Bárkit is jelenítünk meg, pontosan tudnunk kell, hogy ki Ő, hány éves, és mik a motivációi. Amikor egy ötvenes éveiben járó anyát játszom, látom magam előtt, hogyan öltözködik, mi a foglalkozása, miért romlott meg a kapcsolata a férjével, és lefuttatom magamban a fiával megélt legemlékezetesebb pillanatait. A színpadon azt jelenítjük meg, hogy féltékeny vagyok a fiam új szerelmére, mert nemrég hagyott el a férjem. Rengeteg érzelmet kell életre kelteni magamban: a fiam iránti rajongó szeretetet, az elhagyatottság miatti végtelen csalódottságot és a keserves magányt.  Az, hogy belebújunk más emberek bőrébe, nagyon magas szinten fejleszti az érzelmi intelligenciánkat.  Ha szembekerülünk egy konfliktussal a való életünkben, akkor jó eséllyel már nem az lesz az első reakciónk, hogy a másik hülye, hanem először megpróbálunk egy pillanatra átlépni az Ő szerepébe, hogy meglássuk, mit, miért csinál. Van, akinek ez a gyerekével vagy a főnökével való kapcsolata javításában segít, és van, aki a párkapcsolati játszmáira ismer rá a gyakorlatok hatására. „Ha valamit gyakorlunk, legközelebb könnyebben csináljuk – mondja Zsolt. – A szerep védelmében lehetőségünk van kipróbálni magunkat olyan helyzetekben is, amelyek a mindennapokban ritkán fordulnak elő. Felmész a színpadra, és azt üvöltöd a társadnak, hogy takarodj az életemből. Ezt a fajta veszekedést nem gyakorlod otthon, és nem is látod sem a saját hibáidat, sem a másikéit. A színházi próbán viszont ízekre szedjük a különböző motivációkat, érzéseket, gondolatokat, így sokkal tisztábban látod a szituációt.” A kurzus végére összeáll a kép, és megértem, mi köze a színháznak a személyiségfejlesztéshez. Ugyanaz kell egy jó előadáshoz is, mint egy boldog élethez: érdemes figyelni az apró részletekre, használni az összes érzékünket – a hatodikat is –, koncentrálni, együttműködni, beleérezni egymás helyzetébe, magabiztosan fellépni és vállalni önmagunkat: a hibáinkkal együtt. „Mert nincs olyan, hogy nem tudod, legfeljebb olyan, hogy nem próbáltad” – tanultuk meg Fannitól.
Szeretnél jobb munkát, több fizetést, bátorságot ahhoz, hogy merj váltani?
Szeptemberben új lélegzet!
mm... nem
Gyere el inspiráló és szórakoztató, játék-, színház- és drámapedagógiai alapú, élményorientált, személyiségfejlesztô kurzusunkra, és mi megmutatjuk neked a legszebb tükröt, amibe valaha is belenéztél!
Szeretnél jobb szülő, vezető vagy munkaerő lenni?
Már lehet jelentkezni a következő elképedők közé!
• max. 10 ember • heti egyszer, este 6-tól 10-ig • 12 alkalom
Élményorientált EQ- és személyiségfejlesztô kurzus
"Úgy formált, hogy észre sem vettem. A jelenetek, amiben szerepeltünk késôbbi állásinterjúkra vagy nehéz helyzetekre készítettek fel minket, persze nem tudatosan, de magabiztosságot adott a késôbbiekben. Köszönök mindent! " Hajnalka
"A vezetôi tulajdonságok együttesét vizsgálva nem az IQ, hanem a magas érzelmi intelligencia - az EQ - és a tapasztalat kombinációja vezet a legnagyobb mértékben sikerre." Egon Zehnder International
"EQ pontonként, éves szinten, átlagosan 1300 dollár elônyünk van, kevésbé képzett munkatársainkkal szemben." National Geographic
Gyere el inspiráló és szórakoztató, játék-, színház- és drámapedagógiai alapú élményorientált személyiségfejlesztô kurzusunkra, és mi megmutatjuk neked a legszebb tükröt, amibe valaha is belenéztél!
...ha problémád van a külsôddel, elmehetsz fodrászhoz vagy kozmetikushoz, de ô csak egy rövid idôre tud rajtad segíteni. Mi megmutatjuk a valódi szépséged és azt, hogy hogyan tudod elfogadni magad! ...ha magányos vagy, társas magányban élsz, vagy gondjaitok vannak otthon a pároddal, a barátaidnak elmesélheted a bánatod és ôk megértôek és együttérzôek lesznek, de minden jóakaratuk ellenére sem fogják tudni elérni azt, hogy alapvetôen megváltozzanak azok a dolgok, amik miatt rosszul érzed magad esténként. Nálunk felfedezheted a valódi képességeid, és rájöhetsz hogyan változtathatsz a helyzeteden! ...ha kihasználnak a munkahelyeden, alkoholba fojthatod a stresszt hétvégente, de azzal csak elnyomod magadban egy rövid idôre azt, hogy mennyire tehetetlennek érzed magad. Mi megmutatjuk a valódi erôd, és segítünk, hogy ki tudj állni önmagadért!
AZÉRT, MERT...
VAGY INKÁBB AZÉRT...
Itt pedig bôvebben is olvashatsz errôl!
... mert amit tanítunk, az alapvetô lenne a szabad és boldog élethez, ám mégsem oktatják szinte egyetlen iskolában sem. ... mert a csoport tagjaként olyan tudásra tehetsz szert, amire egyedül nem. ... mert 22 év tapasztalata van mögöttünk.
Túrom a netet és furcsa mód alig olvasok mást ezzel a mondattal kapcsolatban, mint félig-meddig ezoterikus életvezetési tanácsokat, ismeretlen emberek idézeteit, szinte unalomig ismert és elkoptatott frázisokat. A legtöbb fellelhető írás leegyszerűsíti a kérdést arra, hogy ne akarj megfelelni mások elvárásainak, hanem csak légy az aki vagy. Bizonyos kérdésekben szeretek sarkítani, hogy a kontraszttól megmutassa a kérdés igazi arcát. Most is ezt teszem, mikor megkérdezem, hogy azok az erőszakos egoisták, akik tesznek a közösség visszajelzéseire és vállat vonva - vagy még azt sem -, fennen vállalják önnön elviselhetetlen személyiségüket és uralkodnak közvetlen környezetükön, nos vajon ők jól teszik-e, hogy önmagukat adják? Rendben van-e, hogy nem akarnak megfelelni mások elvárásainak? Nyilván nem. Ahogy természetesen nem is ezt értik rajta mindazok, akik jószándékú tanácsaikkal a bizonytalanokon szeretnének segíteni. De vajon tudnak segíteni rajtuk pusztán ezeknek, az egyébként hasznos gondolatoknak a megosztásával? Valahogy nem hiszek a mélyreható sikerben. Továbbmegyek: ha így lenne, ha mindez elég lenne, akkor sokkal kevesebb boldogtalan embert kellene magam körül látnom. Ha a segítség szempontjából vizsgálom a kérdést, megtanítottalak-e Élni pusztán azzal, hogy nem halat adtam a kezedbe, hanem megmutattam hogyan kell horgászni? Szerintem nem. Szerintem arra kell, hogy megtanítsalak, hogy hogyan juthatsz el annak a felismeréséig, hogy neked horgászni kell megtanulnod, nem halat kérni a horgászoktól. Ugyanis az élet olyan, hogy holnap kiszárad a folyó és onnantól más eleség, más módszer, más tudás segít csak a túlélésben. Ha azt akarom, hogy sikeres légy, akkor nem a lexikont kell bemagoltatnom veled, és még csak nem is olvasni kell, hogy megtanítsalak. A tanulást magát kell megtanítanom. "Ülök a székemen, ebédelek. Közben nézem a monitort, épp arról olvasok, hogy hogyan kellene jobban éreznem magam. A cikk pazar, minden szava tapsért kiállt, úgy érzem végre kimondja helyettem valaki azokat a gondolatokat amiket mindig is éreztem de nem tudtam volna soha ilyen ügyesen megfogalmazni. Érzem ahogy lassan elhatározássá kezd érni bennem valami, ami végre… Ám ekkor kinyílik mögöttem a főnök ajtaja, nekem pedig akaratlanul összeugrik a gyomrom, mert jön a Vadbarom és már megint az lesz, hogy… - Katika cicuka, mégis mi a f@szt csinál munkaidőben az én pénzemen?! Nem voltam elég gyors, hogy elrejtsem az oldalt amit épp olvastam )c; Érzem ahogy kővé válik bennem a halrudacska, ahogy egymáshoz préseli a csigolyáimat a mondat hangsúlya, ahogy öt centit összemegyek a székemben ülve. Anyu kezdődő gyomorfekélye vagyok."
Érzelem és önismeret
Ez lenne az a bizonyos Élet? Hát…
Légy önmagad!
Hogy nézek ki már megint?!
Mert az ilyen egyszerû...
Ki vagyok valójában? Hát nem egy szuperhôs, az biztos...
Mit tehetünk érted?
Legyek önmagam? De hát én önmagam vagyok, ki más lennék?!
Ki is vagyok én egyáltalán és mit keresek ezen a világon?
Drámapedagógia? Hát az meg milyen gyümölcs?
Túrom a netet és furcsa mód alig olvasok mást ezzel a mondattal kapcsolatban, mint félig-meddig ezoterikus életvezetési tanácsokat, ismeretlen emberek idézeteit, szinte unalomig ismert és elkoptatott frázisokat. A legtöbb fellelhetô írás leegyszerûsíti a kérdést arra, hogy ne akarj megfelelni mások elvárásainak, hanem csak légy az aki vagy. Bizonyos kérdésekben szeretek sarkítani, hogy a kontraszttól megmutassa a kérdés igazi arcát. Most is ezt teszem, mikor megkérdezem, hogy azok az erôszakos egoisták, akik tesznek a közösség visszajelzéseire és vállat vonva - vagy még azt sem -, fennen vállalják önnön elviselhetetlen személyiségüket és uralkodnak közvetlen környezetükön, nos vajon ôk jól teszik-e, hogy önmagukat adják? Rendben van-e, hogy nem akarnak megfelelni mások elvárásainak? Nyilván nem. Ahogy természetesen nem is ezt értik rajta mindazok, akik jószándékú tanácsaikkal a bizonytalanokon szeretnének segíteni. De vajon tudnak segíteni rajtuk pusztán ezeknek, az egyébként hasznos gondolatoknak a megosztásával? Valahogy nem hiszek a mélyreható sikerben. Továbbmegyek: ha így lenne, ha mindez elég lenne, akkor sokkal kevesebb boldogtalan embert kellene magam körül látnom. Ha a segítség szempontjából vizsgálom a kérdést, vajon megtanítottalak-e Élni pusztán azzal, hogy nem halat adtam a kezedbe, hanem megmutattam hogyan kell horgászni? Szerintem nem. Szerintem a következôre kell, hogy megtanítsalak: Hogyan juthatsz el annak a felismeréséig, hogy neked horgászni kell megtanulnod, nem halat kérni a horgászoktól. Ugyanis az élet olyan, hogy holnap kiszárad a folyó és onnantól más eleség, más módszer, más tudás segít csak a túlélésben. Ha azt akarom, hogy sikeres légy, akkor nem a lexikont kell bemagoltatnom veled, és még csak nem is olvasni kell, hogy megtanítsalak. A tanulást magát kell megtanítanom. "Ülök a székemen, ebédelek. Közben nézem a monitort, épp arról olvasok, hogy hogyan kellene jobban éreznem magam. A cikk pazar, minden szava tapsért kiállt, úgy érzem végre kimondja helyettem valaki azokat a gondolatokat amiket mindig is éreztem de nem tudtam volna soha ilyen ügyesen megfogalmazni. Érzem ahogy lassan elhatározássá kezd érni bennem valami, ami végre… Ám ekkor kinyílik mögöttem a fônök ajtaja, nekem pedig akaratlanul összeugrik a gyomrom, mert jön a Vadbarom és már megint az lesz, hogy… - Katika cicuka, mégis mi a f@szt csinál munkaidôben az én pénzemen?! Nem voltam elég gyors, hogy elrejtsem az oldalt amit épp olvastam )c; Érzem ahogy kôvé válik bennem a halrudacska, ahogy egymáshoz préseli a csigolyáimat a mondat hangsúlya, ahogy öt centit összemegyek a székemben ülve. Anyu kezdôdô gyomorfekélye vagyok."
A "Légy önmagad!" egyik értelmezési tartománya valóban az elsô sztereotíp gondolatmenet. Ne akarjak unos-untalan mások képzelt vagy valódi elvárásai szerint létezni, mert abból csak egy szélforgó lesz, nem egészséges személyiség. Ez tiszta sor, könnyen megérthetô, bár a megértése csak a lehetséges utat mutatja meg, azon végigmenni már egy egészen más dolog. Egy sokkal-sokkal nehezebb dolog. Kell hozzá erô, bátorság, tartás, becsület - csupa olyan tulajdonság, ami nem születik meg senkiben hirtelen pusztán attól, hogy megért egy egyszerû képletet. Márpedig a sikerhez akkor itt valami hiányzik. Hogyan tudom megszerezni mindazt az erôt, készséget és képességet, ami ahhoz szükséges, hogy végig tudjak menni egy olyan ösvényen, amelyen riasztóan nehéznek tûnik már az elsô lépés is? Nem kertelek: nehezen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne bármely átlagember képes rá! Véghezvitele nem roppant fizikai erôt kíván, nem hatalmas lelki megerôltetést és nem is fájdalmas anyagi áldozatot. Sokkal inkább azt, hogy a kérdésnek ne csak egyetlen, hanem minden aspektusával egyszerre foglakozzunk. Ugyanis húsz év tapasztalata azt mondatja velem, hogy még legalább két, ugyanolyan fontos olvasata van ennek az egyszerû felszólító mondatnak.
A második réteg: önmagam elfogadása. Senki sem szép vagy ronda - és mindenki az. Egy-két kivételtôl eltekintve nem találkoztam még olyan emberrel, akiben ne találtam volna valami szépet. A kevés kivétel is abból fakadt, hogy nem csak a szépségre áll a régi bölcsesség, miszerint belülrôl fakad, hanem annak az ellenkezôjére is Önmagam elfogadása a "Légy önmagad!" problémakörének elsô feladata, amivel foglalkozni kell. Az álarc nélküli szabadság felé tartó utamon ugyanis egyetlen ember segítségére lesz szükségem: önmagaméra. Ha nem szeretem magam, ha nem bízom magamban, akkor nincs kire támaszkodnom. Erôm nagy részét elviszi az önmagammal vívott harcom, hiszen saját magam kell újra és újra meggyôznöm, minden más pedig csak ezután kerülhet egyáltalán szóba. Azonban itt is ugyanaz az ördögfej vigyorog rám: önmagában az, hogy ezt elmondom és valaki meg is érti, nem egyenlô azzal, hogy akkor máris el tudja fogadni saját testének és lelkének jelenlegi állapotát, hogy a szeretetérôl ne is beszéljünk. A helyzet megoldása mégsem bonyolult. Egyfajta angyali kör a kulcs, ahol a belsô megerôsítésével együtt az önmagamról alkotott külsô kép is erôsödik, ez pedig megintcsak visszahat a belsô lelki állapotomra, így kialakítva egy önerôsítô folyamatot.
De igen. Túlzásnak hangzik vagy marketing dumának tûnik? Nem az. Csúsztatás? Abban az értelemben igen, hogy valóban nem Superman mindenki. Azonban nem is minden szuperhôs rendelkezik az összes szuperképességgel. Senki sem szuperhôs - ugyanakkor mindenki az. Számtalanszor megtapasztaltam már, hogy minden ember rendelkezik egy különleges képességgel, amelyrôl foglama sincs. Sôt, egészen addig, amíg valaki olyan helyzetbe nem hozza ôt, hogy saját tapasztalatából megbizonyodhasson róla, még csak el sem akarja hinni a létzését. Vagy ha a lehetôségét el is tudja képzelni, azt, hogy ez benne is megtalálható, azt már nem. Az átlagember, hétköznapi szóhasználatában ösztönként vagy intuícióként definiálja azt a képességét, amikor "elôre megérez" valamit. Hogy ezt valóban valamiféle misztikus jövôbelátással tenné, nem hiszem. Ugyanakkor ma már pontosan tudom, hogy az ember nem csupán a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés képességeivel rendelkezik. Bárkinek be tudom bizonyítani, hogy létezik az érzékelésünknek egy magasabb szintje, egyfajta érzelmi szintézis. Felfedezhetô, képezhetô, fejleszthetô és nem találkoztam még olyan emberrel aki kellô munka befektetése után ne ismerte volna fel önmagában - és nem kell hozzá az égvilágon semmi más, mint magas fokú koncentráció. Minden ezoterikus szemfényvesztés szándéka nélkül állítom - újra leszögezem: több mint húsz év tapasztalatából táplálkozva -, hogy van valamink, amit a civilizációs fejlôdésünk elnyomott bennünk a hosszú évszázadok alatt. Egykor nagy szükségünk volt rá, majd eszközeink fejlôdésével lassan fontossága háttérbe szorult. Olyan képesség, amire mindenki büszke lehet, amit felfedezve mindenkinek megnô az önbizalma, amitôl alapvetôen megváltozik önmagáról alkotott képe, amitôl mindenki aki megtapasztalta, egy kicsit szuperhôsnek érezheti magát. Valami olyasmi ami felfedi az eredeti gondolat - Légy önmagad! - legbelsô, ugyanakkor legkevésbé hihetô rétegét: Az emberi szellem és lélek határai korántsem ott vannak, ahol azt addig a tisztelt olvasó hitte. Megtapasztalása nem szül senkiben sem emberfeletti képességeket. Nem lesz tôle hirtelen médium vagy mentalista. Mégis sokkal-sokkal gazdagabbnak érzi majd magát azoknál akik még nem tapasztalták meg ugyanezt. Kiteljesedik, önértékelése megnô és ezáltal, a többi emberrôl alkotott véleménye is pozitívan változik.
Az embereknek nem mindennapos felkiáltása az, hogy "jesszus, nem vagyok önmagam". (Ez tapasztalatom szerint inkább úgy szokott elhangozni, hogy: ha iszom nem vagyok önmagam.) Ha látok valakit akit gúzsba köt egy helyzet és odamegyek hozzá, majd mélyen a szemébe nézve azt mondom: Te most nem vagy önmagad! -, akkor a legjobb esetben is max. azt gondolja, hogy túlzásnak tartottam valamely megnyilvánulását, pl. túl dühös vagy szenvedélyes volt. Sokkal valószínûbb azonban, hogy kézzel-lábbal fog hadakozni ez ellen a mondat ellen, és egy undorító manipulátornak fog tartani, vagy hittérítônek, vagy simán hülyének, vagy mindezeknek együtt. A hozzánk nôtt álarc ugyanis belülrôl egy idô után már nem is észrevehetô, ha pedig mégis, a tagadása az egyetlen ép lélekkel elviselhetô reakció. Senki sem vallja be önnön magáról, hogy egy kétszínû, gyáván álarc mögé bújó ember. Pedig igazából nem is ezt kellene bevallania, paradox módon ezt is csak a környezete sugallja neki. Mármint azt, hogyha leleplezôdik más, vagy önmaga elôtt, akkor így kellene magára tekintenie. Szóval álarc és hordozója lassan összenô, már-már megkülönbözhetetlen, hogy melyik-melyik. Miközben szó nincs arról - mármint egy átlagembert tekintve és nem mondjuk egy maffiózót -, hogy mindez önként, józan belátással vállalt cselekedete lenne. Átlag János Máriának egyszerûen ezt dobta az élet. A számtalan személyiségtorzító csapda közül az egyikbe belesett. Talán észrevehette volna, de inkább azt gondolom, hogy eleve nem sok esélye volt rá. Kétségtelenül nem teljes önmaga, mert bár az élete, személyisége, lelke teljesen kitölti ugyan azokat a kereteket amik közé szorult, de egy zárt dobozban felnövô individum is azt gondolja, hogy az egész világ csupán csak egy zárt doboz. Átlag János Mária önmaga lesz, de csakis azért, mert fogalma sincs arról, hogy sokkal több is lehetne, hogy a perspektíva nem a doboz faláig tart. Vannak példaképei, akikhez valóban szeretne hasonlítani, és ez talán még pozitívan is hat az életére és a személyiségére. Vannak akiktôl függôségi viszonyban van, nekik kénytelen megfelelni vagy látszólagosan, vagy ténylegesen. Mondhatom, hogy de hát ez butaság, ne tegye, de ha az alternatíva a rettegett munkanélküliség vagy az ijesztô magány, akkor ez számára a lehetetlennel határos kérés, amibôl szinte egyenesen következik, hogy önkéntelenül felveszi a tehetetlen áldozat szerepét. Pedig nem tehetetlen, csakhogy senki meg nem mutatta még neki ezidáig, hogy kicsoda is ô tulajdonképpen és mikre képes valójában! Egyáltalán nem csak a megfelelési vágy az, ami megfoszt minket kiteljesedett önmagunktól.
Jó esetben ez a kérdés a kamaszkorban kerül elô egy ember életében és max. huszonöt-harminc éves korára meg is találja rá a választ. Vagy inkább: talál rá egy választ amivel megelégszik és többé-kevésbé a válasz mentén, el is ér egy, a lehetôségeihez képest boldog életet. Rossz esetben vagy a kérdés sem merül fel, vagy a válasz nem kerül elô, esetleg elôkerül, de torz. Borítékolható eredménye egy semmilyen, vagy egy megkeseredett, boldogtalan élet. A jobbik esetre sajnos jóval kevesebb példát tudnék felsorolni a környezetembôl. Ha pedig igazán szerencsés valaki, akkor a sorsa (értsd: a szülei, egy figyelmes tanár, rokon vagy barát, esetleg a vakszerencse) elvezeti ôt valahova, ahol megtalálja a maga helyes válaszait. Nincs sok ilyen hely, de az egyikre sikerült rátalálnom. Az én sorsom, mire tizenöt lettem - apám hathatós segítségével -, már szépen megágyazott a leendô boldogtalanságomnak. Ha nem lett volna óriási szerencsém, jelenleg egy egoista p@cs lennék, tucatnyi rémes tulajdonsággal, és esélytelenül állnék szemben az élet kihívásaival, megspékelve a boldog családi környezet reményének teljes hiányával. Hogy nem így lett, az szinte egyedül annak köszönhetô, hogy az ösvényem végül elvezetett a drámapedagógia addig ismeretlen világába. Ott pedig mindenki valami olyasmit lát és tapasztal, hogy dob tôle egy hátast. Nagyon hamar eljutottam anno addig a kérdésig: hogy a fenébe nem találkoztam én eddig sehol ezzel?? Ez, ez… ezt miért nem tanították nekem így soha az iskolában?
A sztereotíp sejtelem az lehet egy átlagos ember fejében, hogy ez valami színészképzés. Teljes tévedés. Bár kétségtelen, hogy a színház eszközeivel és módszereivel operál, kétségtelenül a dramaturgia az alapjainak egyike, de Embert képez, nem színészt. Olyan készségeket és képességeket fejleszt amit komplexitásában szinte semmi más. Ha önálló tantárgyként kellene megfogalmaznom, akkor valami olyasmi kerülne a naplóba, hogy: Életre való felkészülés. Ha jobbá teszem a füled, jobban fogsz hallani. Ha jobbá teszem a szemed, jobban fogsz látni. Ha jobbá teszem az orrod, jobban fogod érezni az illatokat. Azonban ha egyszerre teszem jobbá a szemed, füled, orrod, nyelved, kezed, akkor az egész világot fogod hirtelen más minôségében befogadni. A színház és az oktatás házasságának gyermekei többféle módszertant és gyakorlatot eredményeztek. A manapság leginkább progresszív - és pedagógiai szempontból szerintem legfontosabb -, ága a TIE (Theatre in Education), melynek alapvetéseit Brian Way, Dorothy Heathcote és Gavin Bolton fektették le. Leegyszerûsített lényege, hogy dramatikus játékon keresztül, a résztvevôt (játszót) döntési helyzetekbe hozzuk, aki a szerep védelmében többféle stratégiát és attitûdöt is kipróbálhat / gyakorolhat, így készülve fel az élete során késôbb bekövetkezô éles helyzetekre. Ez pedig végtelenül fontos, hiszen ha beüt egy komolyabb probléma az életünk során - márpedig ez elkerülhetetlen -, arra nézve aktuálisan ritkán rendelkezünk tapasztalattal. Tesszük amit a józan eszünk diktál, de az sokszor végül nem bizonyul a legjobb megoldásnak. Hát nem jó ötlet ilyesmit gyakorolni kicsit, mielôtt belecsap az életünk fájába egy komolyabb villám?
Más jellegû módszert kíván ha a drámapedagógiát a színészképzés szolgálatába kívánjuk állítani. Ennek forrásai sokkal régebbi elméleti munkák: a két színházelméleti zseni, Sztanyiszlavszkij és Mejerhold munkásságából táplálkoznak. Ezek ismertetése szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, de néhány tézisét azért érdemes megismerni. Reformuk az emberi psziché alapvetéseit értelmezte újra, a színház szemszögébôl. Célját, eszközeit és kereteit mindennek a középpontjából, az Emberbôl vezették le. Legfôbb törekvésük a hitelesség, azaz a színész és a szerep minél tökéletesebb eggyé válása. Ehhez két, egymásnak ellentmondó axiómát fektettek le: - Ne próbáld meg az átlényegülést, hiszen az lehetetlen, hanem törekedj a tökéletes utánzatra! - mondja Mejerhold, és - Ne próbáld meg az utánzást, hisz az csak tökéletlen lehet, hanem lényegülj át! - válaszolja rá Sztanyiszlavszkij. Ugyanakkor elméleteikben az ellentmondás ellenére mégis van egy közös pont: a hitelesség a szükséges érzelmi állapot (töltés) megteremtésével hozható létre. A titok pedig itt van, az érzelmeink befolyásolásának képességénél. Ennek megtanulása nem könnyû, de nem is lehetetlen. A közvélekedéssel ellentétben nem csak a színészek képesek ennek a megvalósítására, hanem - persze különbözô mértékben -, mindenki. A drámapedagógia szempontjából pedig nem is az a lényeg, hogy a mérték mekkora, hanem az, hogy a folyamatot megismertesse a játszóval. Ismerd meg önmagad - állt a delphoi jósda ajtaján. Ismerd meg a lelkedben zajló folyamatokat ahelyett, hogy elfojtanád ôket, hogy megismerésükön keresztül megértsd önmagad és ezáltal is teljesebb ember lehess.
A világ gyönyörû, az élet maga a csoda. A társadalom azonban, minden belsô értéke és elképesztô eredménye ellenére nem egészen ilyen. A társadalom ugyanis nem egyének sokasága, sokkal inkább tömeg. A látszólagos ellentmondás pedig abból fakad, hogy míg az ember okos, addig az egyenként okos emberek által alkotott tömeg, végtelenül ostoba. Mi városlakók, már nem tudunk visszatérni az ôsforrásokhoz, max. egy szervezett túristaút keretében megnézni, hogy mi maradt belôle mára. Nem tudjuk már megélni a maga teljességében a természetet, csak megbámulni egy-egy megnyilvánulását. Sôt, a világ csodáinak nagy részét észre sem vesszük, egyszerûen a hétköznapjaink részének tekintjük. A többit pedig megnézzük a Discovery-n. A társadalom (anya, apa, az iskola, a barátok és ismerôsök, a munkahely, a média, legújabban pedig a szociális média), akaratlanul is folyamatosan rakja rád a láncait, köréd a korlátait. Közben azt sugallja, hogy ez így jó, ez így természetes, ez a törvényszerû valóság. A fogyasztói társadalom pakolja eléd meghamisított képeit, hogy ne lásd a valóságot, harsányan ordít a füledbe, hogy ne halld a csillagok csöndjét, elsózza és elcukrozza az ételed, hogy nehogy megérezd benne a hazugság ízét. Azt sugallja, hogy egyedül vagy, hogy senkiben sem bízhatsz, és hogy ráadásul egyedül semmi se tehetsz mindez ellen. Ha nem figyelsz, azon veszed észre magad, hogy óriásból törpe lettél. Illetve nem jól mondom: ha figyelsz, talán észreveszed, ha nem figyelsz, észre sem fogod venni. Sajnos sokaknak csak ez a törpe lét jut osztályrészül. Ha nem akarsz közéjük tartozni, ha tenni szeretnél önnön nagyságodért, ha ki szeretnéd nyitni a szemed, füled, szád, lelked, akkor gyere el hozzánk! Mi pedig megmutatunk neked valakit, akit nagyon szeretnél már megismerni.
Módszereinkkel - kisebb-nagyobb mértékben - a színházi értelemben vett Játékot magát tanítjuk:összpontosítást,relaxációt,dramaturgiát,ritmust,érzelemkezelést,mozgástudatot. Az együtt végzett munka során összességében fejlôdikaz énkép,az önbizalom,az empátia,az érzelmi intelligencia,a társismeret,a nyitottság,az önbecsülés,a kreativitásés az érzékenység. Készségeink közül erôsödika befogadó-,az együttmûködési-,a kommunikációs-és a koncentrációs készség. A résztvevô képessé válik belsô határainak kitolására és látkörének jelentôs kiszélesítésére.
Ha úgy érzed...kevés az önbizalmad,nehézkesen kommunikálsz új helyzetekben,elnyomnak a párkapcsolatodban,nehezen ismerkedsz a másik nemmel,sokáig tart új helyen a beilleszkedés,társaságben inkább csendes és visszahúzódó vagy,nehéz számodra nyíltan kiállni mások elé ésszórakoztatóan prezentálni egy ötleted,egy állásinterjún vagy vizsgán jól szerepelni,bajosan érvényesíted az érdekeidet másokkal, pl. a fônököddel vagy a pároddal szemben,feszült helyzetekben rosszabbul teljesítesz, mint amire képes vagy,
- ez az egyik leggyakrabban elhangzó vágy,             a külsô megítélésünkkel kapcsolatban.
... semmi gond,         változtassunk rajta!
Szeretném, ha mások is     izgalmas embernek tartanának!
Velünk:
koncentráció
Módszereinkkel a színházi értelemben vett Játékot magát tanítjuk:összpontosítást,relaxációt,dramaturgiát,ritmust,érzelemkezelést,mozgástudatot. Az együtt végzett munka során összességében fejlôdikaz énkép,az önbizalom és önbecsülés,az empátia és az érzelmi intelligencia,a társismeret,a nyitottság és az érzékenység,a kreativitás. Készségeink közül erôsödika befogadó-,az együttmûködési-,a kommunikációs-és a koncentrációs készség. A résztvevô képessé válik belsô határainak kitolására, és látókörének jelentôs kiszélesítésére.
relaxáció
előadásdinamika
dramaturgia
érzelmi emlékezet
nyilvános egyedüllét
flow
pozitív ösztönzés
szinkretizmus
szituációs analitika
Gaborják Fanni drámapedagógus
15 éves korom óta járok különbözô színjátszó csoportokba, táborokba, fesztiválokra, bemutatókra és előadásokra. Hogy mit jelent ez (akkorésmost) számomra? Egy teljesen új életfelfogást, habitust, érzékenységet, önazonossághoz való közeledést, letisztulást, egy újfajta kommonukációs formát, amivel megtanulhattam saját magam és az érzéseim közvetíteni, valamint, és nem utolsó sorban: egy olyan közösséget, aminek a gyökerei kiírhatatlanok, éppen ezért kiállják az évek – és reményeim szerint - a felnôtté válások, munkahelyi görcsök, családapítások, kiskutyaszületések, majd késôbb a katéterek és pacemakerek próbáját. A Katona József Színház Ifjúsági Programjának gyakornoka vagyok, melynek keretein belül kamatoztatom az elmúlt tíz év színházpedagógiai tapasztalatát. Felemelô, lélek- és testmelengetô órákat fogunk együtt tölteni, ha Ti is akarjátok!
Győrfi Zsolt színész, drámapedagógus, rendezô
1986 óta foglakozom színházzal, 1993 óta pedig drámapedagógiával, kamaszok és felnôttek színházi nevelésével. Egészen az ezredfordulóig aktívan játszottam színpadon, örökös tagja vagyok a Jibraki Színtársulatnak, ill. tagja voltam a Józsefvárosi Színház 1998-99-es társulatának is. 2001-ben szereztem drámapedagógusi végzettséget a Kerekasztal Színházi Társaságnál. Mestereim voltak Kaposi József (rendezô, oktatáspolitikus, egyetemi docens), Bucz Hunor (rendezô, drámapedagógus) és a Térszínház 90-es évekbeli társulata, Kaposi László (rendezô, drámapedagógus), Bérczes László (Hevesi Sándor-díjas rendezô, dramaturg) és Árkosi Árpád (Jászai Mari-díjas rendezô) is. Munkámban mindig kiemelt szerepet kapnak, a saját emlékekre és problémákra épülô szituációs gyakorlatok, a színházi mozgás és a relaxációs tréningek.
"A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék." Kornis Mihály
Ha... emúltál 18,tudsz áldozni a fejlôdésedre időt és energiát,és valóban el is szántad magad rá, akkor gyere el, és... nyolc-tíz ember között,egy próbateremben,egyszerû próbaruhában,bármiféle elôképzettség nélkül,eszközigény nélkül, tizenkét alkalommal,esténként 6 és 10 óra között,a belvárosban olyat kapsz – tôlünk és Önmagadtól –, amit garantáltan sehol máshol!
A következô tanfolyam tervezett idôpontja: 2017. február Mivel évente csak két kurzust tudunk indítani, ezért érdemes az esetleg még messzinek tűnő időpontokra is már most jelentkezni. Ez a program hosszú - nem véletlenül -, ezért érdemes középtávon tervezni vele.
Az aktuális kurzust a Pesti Barnabás SzKI színháztermében tartjuk, csütörtök esténként 6 és 10 óra között. Az iskola az 1-es metró Wörösmarty utcai megállójáál található, és 7-8 perc kényelmes séta az Oktogontól. 
ALÍZ
„ … Eljött a nagy nap, elindult a csoport. Kedves tekintetek csupa kérdőjellel és két szimpatikus ember: Zsolt és Fanni, akik az elejétől fogva baráti légkört teremtve oldották, segítették az „idegeneket”. Tematikusan felépített, de folyton alkalmazkodásra képes foglalkozásokon keresztül kerültünk egyre közelebb belső kis démonainkhoz. Ezek pedig orrunkat pöckölve okoztak görbe tükröt lelkünknek. De minden kínunk mellet ott állt két mankónk Fanni és Zsolt, kik fogták a kezünk, vagy kibillentettek minket, hogy végre lépjünk, mert Ők már tudták, hogy léphetünk. De Mi még nem. Sok nevetés, sok gondolat, sok fegyelmezett színház és játék alatt formálódott a csapat. A csigatészta csapat, mert Nekem már csak így marad meg. Képeztük hangunk, mozgásunk, lelkünk. Olykor az aggódás is előtűnt, hogy mi lesz? De azt gondolom, hogy akkor jó a tanítvány-tanár kapcsolat, ha az, aki irányít képes alkalmazkodni a tanulásra vágyó igényeihez. Miközben nem aggódig, hogy a saját elképzelései nem valósulnak meg. Azt hiszem itt is ez történt. Amire nyitottak voltunk és előre vitt minket, azt bőséggel megkaptuk. És ez szerintem helyes. Nem lett volna jó, ha görcsösen ragaszkodtak volna mentoraink a saját igazukhoz, mert akkor csak Róluk szólt volna a kurzus. Szerencsére nem így lett. Eljött a végjáték, amikor is „megmérettetünk”. De Én már tudom, hogy mind nyertünk bármi is lesz a bemutató vége. Érezhetően mindenki rálépett egy olyan ösvényre, amiről már nehéz lesz nagyon eltérni. De szerintem Zsolt és Fanni is. Véleményem szerint az iskolában szükség lenne egy ilyen foglalkozásra! Hiánypótló, érzékenyítő, szívre ható és emberismerettel, de leginkább önismerettel bíró foglalkozás…”
Hiszünk abban, hogy a szabad vélemény sérthetetlen érték.Az idézett gondolatokat kérésre bárkinek szívesen megmutatjuk eredetijükben.
GÁBOR
LACI
Zádrovich Aliz Life- és business coach, újságíró Rövid részlet a Nők Lapja Psziché-ben 2016 nyarán rólunk megjelent cikkből "... A kurzus végére összeáll a kép, és megértem, mi köze a színháznak a személyiségfejlesztéshez. Ugyanaz kell egy jó előadáshoz is, mint egy boldog élethez: figyelni az apró részletekre, használni az összes érzékünket – a hatodikat is -, koncentrálni, együttműködni, beleérezni egymás helyzetébe, magabiztosan fellépni és vállalni önmagunkat – a hibáinkkal együtt."
VOLT
ANIKÓ
Elfelejtettünk játszani. Vagy talán soha nem is tudtunk?! Ez egyéni... A Légy Önmagad kurzus azzal kezdődik, hogy megtanít (ismét?) játszani és megmutatja a játék örömét Neked – így teljesen kiszakít a hétköznapok rohanó, monoton világából. Itt kicsit megállsz és "csak" jól érzed magad. Így találod meg Önmagad... Anikó
LEGUTÓBB
A kurzus segített rávilágítani, hogy mennyi olyan képességünk van ami mindannyiunkban megtalálható, de már elfelejtettük vagy nem is tudtunk róla. Fanni és Zsolt személyében pedig olyan embereket ismertem meg akikben megvan a bizalom, hit és a türelem, hogy ezeket kihozza az emberből. Úgy érzem nagyon sok dolgot kaptam, amit el tudtam rakni és segít a szürke hétköznapokat megszínesíteni, kisebb nagyobb akadályokat könnyebben venni, dolgok mögé látni, más nézőpontba helyezkedni. További eredményes munkát kívánok: Gábor
BEA
Kedves Fanni és Zsolt! Íme a gondolatom arról, hogy szerintem mit kaptam Tőletek: Egy bokszmérkőzéshez tudnám leginkább hasonlítani az elmúlt heteket. Hétről-hétre zajlottak a 4 órás menetek, ahol az ellenfelek folyamatosan - szabályos, de nagyon fájdalmas - pofonokat adagoltak nekem. Eközben a vezetőbíró úgy irányította a mérkőzést, a kiegyenlítettebb játszma érdekében, hogy mindkét ellenféltől két-két menetet pontozással megnyerhettem. Amikor azt láttam, hogy ennek ellenére sincs semmi esélyem a győzelemre, legalább megpróbáltam összeszedni az összes erőmet, hogy talpon maradjak, hogy az ellenfelek csak pontozással, és ne kiütéssel győzhessenek. Azonban az utolsó menetben olyan jobb egyenest kaptam, hogy földre kerültem. A vezetőbíró elkezdett rám számolni... ...nyolcig kellett hallgatnom a számolást, mire tudatosult bennem, hogy akiket ellenfélnek hittem, azok az egész mérkőzés folyamán a sarokban álló segítők voltak, akik az előttem álló küzdelem legyőzésére készítettek fel. Végig azért harcoltak, hogy sikerüljön felismernem az igazi ellenfelet, önmagam. Még egyszer nagyon szépen köszönöm lelkiismeretes, segítő és figyelmes munkátokat! Igazán sokat jelentett számomra, hogy a csoport tagja lehettem. Ha a jövőben nem lenne elég emlékeztetőül az a rengeteg apró pozitív hozadék amit Nektek és az elmúlt 15 hétnek köszönhetek, akkor egy számomra kedves zenekar, egyik számának, egyik soráról (Ska-Pécs: Figyelj rám) biztosan mindig Ti fogtok eszembe jutni. Szeretettel: Bea Ui.: Csak hogy a színházi megközelítés se maradjon ki: tudatosítottátok bennem Bertold Brecht állítását, miszerint „Aki harcol veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.
"Életem legjobb döntése! Ezzel a 3 szóval tudnám leginkább kifejezni azt, amit a kurzusról gondolok. Többet kaptam Zsoltitól 3 hónap alatt, mint bárki mástól eddigi életemben. A gyakorlatok abban segítettek, hogy pontosabban, magabiztosabban fejezzem ki magam. Javítottam ezáltal a kapcsolataimon, merem vállalni Önmagam. Rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint azt korábban gondoltam. Sokkal gazdagabb lettem. Lélekben leginkább. Első perctől családként működtünk és hihetetlen élményekben volt részünk. Hatalmas erő és tudás birtokába kerültem. Vigyázz, ki ide belépsz! A változást nem kerülheted el!"Orsi / 36 éves
" Magabiztosabb, egyben mélyebb érzelmű ember lettem, nagyban hozzájárult mostani világképem kialakulásához az amit a drámapedagógia tanított nekem. "Károly / 20 éves " ... Fél év elteltével, ebből a távlatból még azt tudom mondani, hogy nem csak akkor volt nagy hatással rám, hogy rájöhettem, hogy milyen játékos én lakik bennem, de azóta felszabadultabb lett a belsőm. Hosszabban is kifejtette hatását, alakult át az énem, nyíltam meg magam felé, és kifelé is. Nagyobb bizalommal vagyok magam iránt, és több esélyt adok másoknak is. Önértékelésem azóta is gyarapszi, figyelem minden nap, és támogatom magam. ..."Gabriella / 42 éves
"- Sokat tanultam magamról és másokról. - A „feladatok”, amiket csináltunk nagyon szuperek voltak. Ráadásul többször is hatottak; először, amikor megcsináltuk, másodszor, amikor rájöttünk, hogy minek az alapja volt az adott gyakorlat és harmadszor, amikor ráláttunk, hogy a mindennapi életben, hogyan lehet hasznos. - Minden szülőnek megtanítanám a mesélés titkait! "Hella / 40 éves
" ...most már értem a drámapedagógiai megközelítést, szándékot, fokozatosságot, a miérteket. Egy lépcsőzetes folyamat, mely fejleszti az egyént és a közösséget, pontosan belevon és elmagyaráz, de közben utat mutat és finoman vezet.Mikor már a rávezető, ismerkedős, kinyitós, energiaküldős, relaxálós, határokat feszegetős, közösségépítős játékokon túl voltunk, és egy mini színházi próbafolyamatban alkottunk, az is olyan speciális volt, mintha csak pont nekem találták volna ki- gondoltam közben. És ezt gondolta mindenki....önbizalmat kaptam, nagyon sok mindent megismertem magamban, megtanultam dolgozni, tisztelni a másik munkáját. "Zsófi / 25 éves
" ...munkáját egyszerre jellemzi a megalkuvások nélküli szakmaiság és a rugalmas alkalmazkodás az aktuális csoportjának igényeihez. Ötleteivel, kreativitásával nemcsak újszerű megközelítéseket mutat egy-egy feladat esetében, hanem folyamatosan inspirálja is tanítványait hasonló gondolatokra. Képes megteremteni azt a finom egyensúlyt, melynek keretében megköveteli a fegyelmezett munkát a csoport minden egyes tagjától, ugyanakkor nem nyomja el tanítványait, figyelembe veszi azok ötleteit, s képes azokat integrálni eredeti koncepcióiba. A végeredmény többnyire igen magas színvonalú produkció.Személyében olyan drámapedagógust ismertem meg, aki nem csak a színészmesterség fogásit képes elsajátíttatni tanítványaival, olyan módon, ahogy az aktuálisan számukra a legmegfelelőbb, hanem olyan emberi értékeket is, mint a magas színvonalú munka eléréséhez szükséges kitartás, szorgalom,... ... Megszerzett önbizalmuk az élet más területein is jól szolgálja őket, és mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy jobb, teljesebb életet éljenek. "Tamás / 37 éves tanár, kulturális egyesületi elnök
" Azzal, hogy megismertem magam új világ nyílt meg előttem, az elfogadás. Nem kell ecsetelnem mit jelent ez, de a boldogságom ennek köszönhetem. ... Úgy formált, hogy észre sem vettem. A jelenetek, amiben szerepeltünk későbbi állásinterjúkra vagy nehéz helyzetekre készítettek fel minket, persze nem tudatosan, de magabiztosságot adott a későbbiekben. Köszönök mindent! " Hajnalka
"…egyszerûbben tudok kapcsolatot teremteni emberekkel sokkal jobban megértem ôket. ... … Bárkinek kortól függetlenül, még ha nem is akar színészettel foglalkozni ajánlom ezeket a gyakorlatokat amiket együtt végeztünk mert az ember meglátja a tükörben önmagát. Önismereti problémáim voltak és fôleg az önértékeléssel volt gondom, ezek a problémák elhalványultak és talán egyszer el is tûnnek végleg. ... ...végre megtanultam milyen mikor az elme szabad. Mikor felmegyek a színpadra, elfelejtem ki vagyok, mi vagyok csak az adott pillanatot élem át, és azt teszem amit a szerepem megkíván. Mindig vágytam a szabadságra, de egészen addig míg fel nem mentem a színpadra nem tudtam mi az. Az ember úgy önmaga ott, hogy közben teljesen másvalaki (ez hülyén hangzik de nem tudtam máshogy leírni). Meg tanul az ember csapatan dolgozni hisz egy két szereplôs jelentnél is érteni kell érezni amit a másik, tesz vagy gondol. Az ember sokkal érzkényebbé válik ezektôl a foglalkozásoktól, jó értelemben." Máté / 18 éves
" Sokat segítettél a dráma tanitásoddal magamra találni. Sosem ismertem igazán magam míg nem a sok dráma játékkal sikeresen rájöttem hogy mire vagyok képes és hogy mik a határaim!Felszabadultabb lettem, őszinte és magabiztosabb! Ami egy nő életében fontos! Te mindig is tudtad hogy mit lehet kihozni belőlem és addig tanitottål amíg rá nem jöttem én is és ezt nagyon szépen köszönöm! A nézetem is más lett a jövőre illetve az életre nézve. Sikerült lazàbban, de mégis komolyan felfogni. Át tudom látni a dolgokat. " Évy / 21 éves
"... hogyan is tudnám szavakkal leírni azt, amikor valami gyökeresen megváltoztatja egész addigi életedet… Használhatunk akár nagy szavakat, hogy sorsfordító pillanat volt...lehet, hogy az volt. De rengeteg munka van benne, általatok, és általam is. Bátran mondhatom viszont, hogy ha mindezek a dolgok, a "dráma" nem történik meg az életemben, nem történik meg Velem, akkor nem ez az ember volnék, aki vagyok. Aki próbálja itt esetlenül szavakba önteni azt, amit nem lehet :) Önbizalmat merítettem az ott tanultakból és tapasztaltakból, egy útirányt kaptam. Egy olyan utat, amelyen elôször nehéz lépdelni, mert a környezeted kvázi bolondnak néz. Egész nyáron repkedni és énekelni tudtam volna :) Megkönnyebbültem, mert láttam, hogy lehet másként is élni, mint a szürke konvenciókat követve …" Ancsa / 34 éves
"... Egy vékony fatörzs a vadul hullámzò folyóra fektetve. Akarok játszani, de nem úgy. Kora komoly vagyok. A bolond énem felteszi a bohóc sapkát. kinevet. Szabadságot és önfeledt játékot szeretnék. Önmagunkból jobban építkezô, nagyon figyelô, belülrôl induló összekapcsolódást. Értekezést, de fejen állva. Megkérdezni a kijelentést azt mondani hogy ez ostobaság és mégis nevetve ugrani be a nézôk közé. Felejteni. Felidézni mozdulatokat, megigézni régi szerelmeket, hajnalig tenni venni egy kis szobában. Minden sejtemmel jelen lenni. Magamat meglátni. Várni. Várni. Várni. Hogy újra játszhatok." Fruzsina / 21 éves
Kérlek, klikkelj nekünk itt egy levelet, a
címre, mi pedig felvesszük veled a kapcsolatot, és pontosan tájékoztatunk a részletekről! A következő kurzust kellő számú jelentkező esetén 2017. februárjában indítjuk. Reméljük, hogy Téged is a következő csoportban üdvözölhetünk! Szeretettel vár: Fanni, Zsolt
Köszönjük az érdeklődésed, nagyon örülünk neki!